Így hangzik a jelmondata a párjukat egyfolytában csaló pasiknak is például.
Nem kívánok állást foglalni a fenti állítás igazságát illetően, de legtöbben tényleg csak jó fedőszövegnek használják, hogy elméleti síkra helyezzék a nők hajszolásával színesített unalmas életük lényegét.
Mindenesetre valahogy most én is azt érzem, hogy néha jobb nem tudni mi történik körülöttünk.
Tegnap Hazaértem. Haza, nagy Hával. Ugyanis egyik legkomolyabb tervem a sok közül, hogy teremtek magamnak egy Otthont magy Óval, mert talán az hiányzik a legjobban.
No de mindegy is, lényeg, hogy szülőföldemre érkeztem, ahol anyanyelvemen szólnak egymáshoz az emberek. Egy szem kaja sem volt nálam, ezért sötétedés után elmentem azu éjjel is nyitvatartó kisboltba, mert pesten ilyen is van. Mikor álltam a sorban, egy szemtelenül fiatal szép tinicsaj, és a pasija beszélgettek előttem. Nem akarom részletezni miről, de elszomorított. Amúgy megszoktam, hogy egy kukkot sem értek a körülöttem lévők beszédétől, és nem is tudtam mennyi idegeskedéstől, feszültségtől, bánattól véd meg engem…. De ez még mind semmi ahhoz képest, amikor mögémállt két 50es pasas. Lehet hogy nem voltak 50 évesek, csak már elitták az agyukat. Most sem voltak már szomjasok. Az egyik így végigmér (melegítőben voltam meg egy pólóban smink nélkül), aszondja:
-Én az ilyen magas szőkéket szeretem.
Mire a másik:
-Ez? ÁÁ, neeem. Nekem a kis temperamentumos vörösek jönnek be.
Idáig még nem volt semmi gond, bár már kicsit feszélyezve éreztem magam. De a párbeszéd folytatódott.
Egyik:- Hú baszd meg. Ha 20 éves lennék (!!!! !!!), tuti szerelmes lennék bele. na ezt már nem szabadottt volna meghallanom…
Másik: -Ebbe? (végigmér újra) Jaj menj már, ez egy ilyen kis ribanc lehet, csak megjátszós, tudod…
Tulajdonképpen a 20 évesen sértődtem meg a legjobban. mi az hogy “ha 20 éves lennék”? Ehhez képest semmi, hogy le “megjátszósribanc”oztak.
Azért én is ismerem a legkisebb ellenállás felé mozdulás törvényét, és ezalapon dühömben jól belekötöttem a pénztáros nőbe, aki rosszul adott vissza, illetve csak szerintem, de úgyis nekem van igazam. Különben meg én is élveztem, hogy végre valaki érti amit mondok, és lehet reklamálni rendesen, nem csak tolmáccsal.
na ilyenkor döbbenek rá a lengyel élet piciny szépségeire…hogy én mennyire tojtam rá, hogy ki mit beszél körülöttem…és mennyi kellemetlenségtől kíméltem meg magam. Hiába, tudtam, hogy itthon kőkemény élet vár rám 
Mostmár csak az lenne a kérdésem, hogy amíg nem teremtesz otthont magadnak, hol fogsz lakni?