Nagyon régen nem írtam már.
Iletve lehet hogy nem olyan régen, de nekem örökkévalóságnak tűnt. Annyi minden történt közben, sokszor voltam szomorú, és nem akartam erről írni.
Nem tudtam a fájdalmat cukormázba mártani, egyszerű valójában meg nehogymá kitegyem ide, nemdebár?:)
A legfontosabb, amit azóta történt, hogy visszaköltözött belém a lelkesedés. HUrrá! Azt hiszem azért mindig is bennem volt, hiszen lételemem, nem tudok lelkesedés nélkül élni. Főleg itt mindenkitől messze, csak lelkesedéssel lehet túlélni a hétköznapokat, és izgalmas életet varázsolni. Asszem hogy az történt velem az elmúlt hónapban, hogy ezt a bizonyos lelkesedésemet lekötöttem egyetlen valamire vagy valakire, és ebből nem tudtam felszabadítani. Unalmas, beszűkült, rosszkedvű hisztis nőszemély lettem, mert az erőm és az energiám, mintha egy feneketlen kútba folyt volna.
Most olyan mint egy leesett béklyó által felszabadult energia, és keres-keres tárgyat magának. Hirtelen belevetem magam valamibe, legyen az Peugeot, rongyszőnyeg, függöny, cédészerkesztés, strandröplabda, költözés, bulizás, ismerkedés, munka, nagy beszélgetés, aztán csak úgy megunja, és arrébbvonul. De jó mindezt megélni. Most úgy érzem magam, mint az első két hétben. Persze azért hiányzik Pest… Na mindegy, arra még sokat kell pihenni, és megsokszorozni a lelkesedésem, mert lesz mibe fektetni 
