Tulajdonképpen attól még , hogy éppen felmosás, zuhanyzás, és hajmosás előtt realizáltam hogy nincs víz, így még a mandarinos kezemet sem tudom megmosni, ez a csodaszép élet megy tovább.
Ezt a “realizálni” kifejezést gyakrabban kell majd használnom, mert most tanultam meg mennyi mindent jelenthet. Egy überintelligens légiutaskísérő hölgy hívta fel erre a figyelmem, aki megsértődött azon, hogy valaki, akivel állítólag már sokszor repült együtt, a szombat éjszakai mulatozás közepette nem ismerte meg őt. Ezt a következtetést a lány amúgy abból vonta le, hogy az illető “ismerőse” köszönés helyett odalépett és bemutatkozott neki. (mint később megtudtam, azért , mert állítólag mérföldekkel rondábban nézett ki most részegen, mint egyenruhában). Nos, mikor az ismeretlen ismerős megpróbált szabadkozni, és bocsánatot kérni, az enyhén illuminált hölgy a következő mondatokkal állította le:
-Fuck off! You didn’t realize me!
Nem tudom hogyan kellett volna “realizálnia” őt, de ha valaki érti, szívesen veszem, ha elmagyarázza.
Amúgy nemcsak a realizálni szó új jelentéseit tanultam meg a hétvégén, hanem például azt is, hogy minden eddigi tapasztalatommal ellentétben természetesen az OTP hétvégén is utal, csak most az egyszer azért nem mert összeomlott a rendszerük. Na, érted…
És mivel ilyen szerencsétlenség ért minket, tök ráérek blogolni, hiszen dolgozni nem tudunk üzemanyag nélkül, azt meg pénz nélkül nem adnak. Értitek a fantasztikus logikai fordulatokban gazdag gondolatmenetem?
Gondoltam főzök: már teljesen elő is készítettem, meg rákészültem meg minden, elkezdtem full extrás háziasszonynak érezni magam, de annyira kúlmájer szakácsnő mégse nem vagyok, hogy víz nélkül főzzek rizst, meg hawaii szószos csirkét.
Úgyhogy inkább elmesélem mi jóval töltekeztem a hétvégén, amitől ilyen fúdeszépnek látom ezt a picit groteszként is értelmezhető helyzetet.
Előszöris kiolvastam a Búcsúkeringőt. Kundera. Nagyon jó, atyaég, marhajó az a könyv. Olyan, mintha dráma lenne, legalábbis olyan a felépítése, meg a helyszínei, satöbbi, simán el tudnám képzelni színházban, csak közben minden szereplő lelkivilágát, belső monológjait megismerjük. És nagyon izgalmas karakterek vannak. Van egy olyan rész, amikor a 8 szereplő közül 3 pár alakul, és Kundera mindhárom ágyjelenetet leírja a két-két szereplő szemszögéből: olyan cizellált érzéseket, halvány félreértéseket, rezzenéseket tud megjeleníteni, hogy az ember nem is gondolná mennyi jelentése lehet egy együttlétnek.
Voltam Krakkóban. Volt szerencsém kicsit körbenézni, nem is gondoltam volna milyen gyönyörű város. Oké, turistaközpont, úgyhogy tele van “giccses külföldi- levevős” lovaskocsikkal, szuvenírekkel, megadrága múzeummal, satöbbi. De olyan élet van a kis várromszerű utcákon, olyan pezsgés, olyan mulatozás, hogy tiszta irigy lettem, hogy miért nem ott van bázisunk. Persze a repjegyeket úgy árulják, hogy Katowice-Krakkó, csak bazi messze van a kettő egymástól.Persze Párizs-Buvé repülőjegyet is árulnak. Közben Buvé (bocs, gőzöm nincs hogy írják) és Párizs 80 km-re van egymástól (Katowice -Krakkó meg 100km). Ennyi erővel lehetne Budapest célállomásra Kecskeméti leszállással is jegyet árulni. Nesze neked lókoszt (mármint low-cost) repülés. Az ember utána annyit költ földi utazásra, mintha megvenné a drágább jegyet, de mindegy.
Aztán volt Katowicei éjszakai szórakozóhely felderítés is. Végre megláthattam a naaaaagy “erotik csvártek” (értsd: erotikus csütörtök) nevű frenetikus bulit a Sinners-ben. Erről már rengeteget hallottam, persze mindössze annyi a titka, hogy csütörtökönként meztelen csajok táncolnak rúdon (jaj szegénykékkel nagyon elbánt a természet, olyan csúnyák..elhiszem, hogy nem találnak más munkát), és erre megy a sok pasi. A sok csaj meg nézi hogy bakker hova megy ez a rengeteg ember. És beállnak ők is a sorba. Aztán végül ők járnak jól, mert tényleg nagy a pasi- választék. Persze ilyen “ránézésre 20 év kaptár”- típusú csókákról van többnyire szó, de azért 3 dubrovka-jablovka után egész élvezhető a hely. Az valami almalés-alkoholos balhé egyébként. Nem tudom sem kimondani, sem azt hogy mi van benne, de olyan amit még én is meg tudok inni, és magyarhonban még sosem láttam.
A 2B3 azaz “to be free” nevű helyet pedig már ismertem. Ott nem voltak meztelen csajok. Azért jó volt így is. Annyi hogy ők nem szedhettek belépőt. Mert belépőért itt azért minimum meztelen csajt kell adni. Ilyenek a kisvárosok. A kapitalizmus kapitalizmus, a verseny meg verseny:)
Meg még az volt, hogy megtanultam három nyelven egy viccet. Bár a lényeg nem az, hogy megtanultam, hanem az, hogy olyan emberekkel voltam körülvéve, akik értették is. És ez fontos. Mindjárt meglátjátok miért. Nem bonyoult vicc amúgy:
- Mi az a három mondat, ami minden kocsmai verekedés előtt elhangzik?
-?
-”Mivan? Mivan? Mivan?”
Tudom, nem annyira humoros, de a lényeg, hogy eddig nem nagyon mertem elmesélni senkinek, mert tudtam, hogy esélytelen, hogy mosolyt csaljak vele bármely kollegám arcára. Tudom, hogy boldogak a lelki szegények, de azért jól esett, hogy az intelligencia kvóciens átlag egy olyan szint szintmérő szalagját verdeste, ahol ez a vicc nemhogy értődik, de három nyelvre le is fordítódik. Hurrá:) Kell ennél több egy jó hétkezdéshez?
Na elmegyek a benzinkútra pisilni, meg a konditerembe zuhanyozni, aztán bízom egy szebb holnapban:)
Sajnos Kunderát nem olvastam ( de asszem ez után fogok) , de Téged olvasni is élmény!!