Pszichológus visszaélések

Én általában azok közé tartoztam, aki úgy megbízik a leendő szakmájában. Tehát ha valakiről kiderült, hogy jár pszichológushoz, akkor arról azt feltételezem, hogy jobb kezekben van. mint ha nem járna..meg ilyesmi. Annak ellenére, hogy azt gondolom nagyon kevesen vannak az igazán jók, és már vannak prototípusaim a pszichológusok néhány jellegzetes csoportjára. De azért ennyire szakmatévesztett, kontár, és ebből még pofátlanul meggazdagodni kívánó társaságot mint itt, még  nem láttam.

Ha jól vettem le, azzal foglalkoznak, hogy mindenféle csoportokat, önismereti, óvodás (!!) pszichodrámát, bábterapeuta képzést (!!!) meg ilyeneket tartanak igen kérdéses hozzáértésű emberek. (Ok, ott a doktori cím, de na és?) Ja, és nem kevés pénzért. Legújabb áldozataik a pszichológus hallgatók, akik össze lettek toborozva esetmegbeszélő estre. Gondoltam lesz nagy sztorizgatás, meg ilyesmi, ehhez képest kicsit mást kaptam. Az eleje volt a reklám helye, közölték, hogy mi hallgatók, ha esetleg praktizálni akarnánk, de nincs hol, akkor ők adnak szobát, meg szupervíziót, mi meg fizetünk érte. És a legjobb: mindezt azért, mert a Lipót megszűnésével csomó beteg nem jut ellátáshoz, mert nincs elég pénze. És ha mi még kemény pénzt fizetünk a szobáért, “szupervízióért”, akkor féláron bevállalhatjuk a betegeket….ááá?!?!?! És ilyen logikai ellentmondásokra nem szólalt meg senki sem. Valószínűleg a döbbenettől. Amikor már valaki ennyire gáz, arra nem is lehet mit mondani, mert nem tudod hogy szólítsd meg, hogy eljusson hozzá…

minden szavukból csak úgy csöpögött a pénz, meg az üzlet. Tartsunk terápiát 3.adévesen náluk jó árért. Gratulálok! De aztán rájöttem, hogy olyat, amilyen a demonstráció volt, valóban tudnánk tartani. Ezek után ugyanis behívtak egy beteget. Igen, 50 ember elé első interjúra. Komoly, mi? Ha nem is életidegen, etikátlan, tilos, stb a dolog, de marha hiteles is a tetejébe. Főleg mikor első interjú során a pszichológus elkezdi, hogy “de azt is mesélje el, amikor…”, meg meg akarja győzni arról, hogy a páciens járt a “Bélával” is, és összevesznek ezen, hogy igen vagy nem. Amúgy a 30 perces beszélgetésből megtudtam hányszor akart öngyilkos lenni, hány xanaxot vett be az elmúlt öt évben, és hogy bort vagy sört ivott mikor alkoholista volt. Azt hogy ki ő vagy mi ő? vagy hogy néz ki az élete? semmit. Ez nem lényeges. Nem is kell a diagnózishoz, és különben is. Lényeg, hogy tudjuk, hogy bort szokot inni, és sört nem.

Az egyéni szimpátia kérdése, hogy valakihez mennék terápiába vagy sem, és láttam már pszichiátrián olyan orvost, aki meglepve mondta a betegnek egy szuicid kísérlet után, hogy “mintha rossz kedve lenne”, de ha ez a nő jött volna velem szemben a pszichiátrián, hát lehet hogy inkább öngyilkos leszek, minthogy kezelést kérjek. Bár valószínűleg nem fogtam volna fel, hogy ő orvos, mert itt is először takarítónőnek néztem. Jaj de jó, hogy nem jegyeztem meg a nevét, így ha elragadtatom magam sem tudok személyiségi jogokat sérteni, bár amit csinál az már sérti a közveszélyesség határát.

A közepe felé már amúgy kezdtem a rejtett kamerákat keresni a kész átverés sóból… Akkor tértem magamhoz, mert addig tátott szájjal bámultam, hogy “eskü ilyen 2007-ben létezik Magyarországon?” Másokon is ezt láttam, és ez elég megtévesztő, mert a szervezők azt is hihetik, hogy ennyire érdekes a dolog. na mindegy, én utána nem sokat gondolkoztam, hogy a befizetett pénz miatt maradjak-e. Azon már nem segíthetek, azt már kidobtam, de helyette még lehet egy jó estém.

na mindegy, ezek csak lépései annak ahogy levetem kisgyermekkori naivitásomat, hogy milyen szép ez a világ. Na nem azért, persze ettől még szép, csak…..jaj istenem, akkoris sokk volt nekem ez az este. Elnézést a túlontúl sértő hangnemért, dehát vannak még dolgok, amiket a szívemre veszek.

Na nem baj, éljen mindenki más:DDD