Tényleg van kéremszépen olyan, hogy 2007-ben az ember fia lányának, aki egyetemre jár hajnali 4kor kell beslattyognia hálózsákkal az egyetem elé, hogy első legyen a feliratkozási sorban, és felvehesse azokat a tárgyakat, amire be szeretne járni, és amikért nem kevés pénzt fizet. Tényleg létezik olyan, hogy egy egyetem számítástechnikusai nem tudnak megoldani egy olyan problémát, amelyet egy nagyon alap rendszergazdai ismerettel rendelkező egyén fél perc alatt megold. És ezért 9 és 12 órákat állnak sorba a diákok, hogy elkezdhessék a félévet.
Én reggel hétkor érkezvén meglepetéssel fogadtam, hogy már csak 8adik lehetek, ugyanis már hajnal 4 óta gyülekezik a nép. Minden tisztelet a miénk egyébként, merthogy értelmes felnőtt ember módjára érkezési listát készített az évfolyam, így szét lehetett széledni az épületben, és nem vigyázban kellett állni 9 óráig a terem ajtaja előtt. Volt aki hálózsákkal érkezett, volt, aki kempingasztallal, és sakktáblával, többen pénzben pókereztek a sarokban, néhányan berohadtak a gépterembe, de mindenki szó nélkül tűrte, és természetesnek tartotta ezt az eljárást. Még aki 10kor érkezve az esélytelen 26.helyet (mivel általában 20fős limitek vannak) kapta, az sem kapott dührohamot, mint ahogy mondjuk én tettem volna a helyében, hogy 3 óra várakozással már kizárt dolog hogy értelmes órarendje legyen. Szóval értelmes társaság a pszicho, na!Ja, és jó sok türelmet tanultunk 3 év alatt.
Nekem épp akadt egy dunyhám (walt disney-s DUMBÓ a kiselefántos huzattal) a csomagtartóban a költözés miatt. (abba csomagoltam a műszaki cikkeket hogy ne sérüljenek meg az úton) Így 3 széket összetolva csöppet kényelmetlenül, de aludtam 3.5 órát, amivel már nyerő vagyok mára. És senki nem szólt meg ezért, hát igen, toleránsak és empatikusak vagyunk. meg azért megdöbbentő mégegyszer mondom, hogy eljutottunk arra a szintre ahol ez természetes. mint a dupla WC csésze az inside-ban (bocs, de egyszerűen nem tudok túllenni a témán:)
Na mostmár mindjárt bejutok. nyolcadikként egész esélyes vagyok, hogy értelmes félévet állítsak össze magamnak.
