Ha nagy leszek…

Ha nagy leszek, tanítónéni leszek mint az anyukám, vagy boltos.-mondtam kicsinek mikor leszálltam a hintáról.

Ha nagy leszek Németországban fogok lakni, és megkeresem az összes ovistársamat-határoztam el, mikor általánosba mentem.

Ha nagy leszek, atléta leszek, meg híres. -mondtam harmadikban játékostorna verseny után, mikor kiürült a tornaterem. Sosem felejtem el, hogy a “tűzvarázsló” című szám ment a rádióban, igazi tornaterem szag volt, én vártam a bordásfal alatt egyedül, hogy anya ideérjen értem. Szomorú voltam. de nem tudom miért, pedig elsők lettünk.

Ha nagy leszek, lesz egy szép nagy házam, egy kedves férjem és négy gyerekem, és nagyon jó anyuka leszek. A legidősebb egy lány lesz, utána egy fiú-lány ikerpár. Ha ők felnőttek, örökbe fogadunk egy negyedik gyereket is. A férjem sokat fog majd keresni, én is, de én sokat leszek a gyerekeimmel is. Lesz egy saját vállalkozásunk, mellette pedig mind a ketten azt csináljuk majd amiben örömünket leljük. A gyerekek vidámak, szépek és okosak lesznek, és szeretik majd egymást. Soksoksoksok közös programot csinálunk majd, és olyanok leszünk mint egy igazi család. Minden reggel együtt eszünk majd, meg este is találkozunk és megosztjuk kivel mi történt aznap.- ezeket még 13 évesen is komolyan gondoltam. Mikor elkezdett csökkenni rá az esélyem elkezdtem szorongani..

Ha nagy leszek pszichológus leszek. Őszinte leszek, és sosem hazudok majd. Segíteni fogok mindenkinek aki megjárta a poklot, és nem fognak rámismerni, akiknek most meg akarok felelni.

Ha nagy leszek gazdag leszek, és kiirtom az összes parlagfüvet az egész világon-mondtam a bankban bedagadt szemmel és torokkal a néninek aki a diákhitelemet intézte.

Ha nagy leszek, meg fiatal nő leszek és lesz egy kocsim, és megyek majd dolgozni a reggeli dugóban, és oltárira unatkozom majd, hallgatom a Whitney Houstont (mint anya), és nézem a szélvédőn lecsöpögő esőcseppeket, elmerengek majd azon, hogy mennyi mindent kihagytam azért hogy végre nagy lehessek.

Ha nagy leszek, és rájövök, hogy nem is olyan nagy durranás nagynak lenni, és azon gondolkozom, mennyira jó lett volna igazán kicsinek lenni.

Mert ha újra kicsi lehetnék, nem akarnám megérteni a nagyok problémáit.

Ha újra kicsi lehetnék, nem akarnék mindent hamarabb tudni, mint kellene.
Ha újra kicsi lehetnék, nem leplezném le a télapót.

Azt hiszem ha újra kicsi lehetnék, akkor minden másképp történne, pedig nem.

És igazából akar a fene újra kicsi lenni. Pedig nem vagyok tanítónéni, és nem vagyok atléta. Még őszinte sem vagyok mindig, és nincsen se férjem, se jó kocsim, se négy gyerekem.

Azon reménykedem hogy leszek még ennél sokkal nagyobb is. És lesz még olyan, mikor álmos szemmel reggel ALVÁS után a dugóban a csöpögő esőcseppek elgondolkoztatnak, de csak kósza ártalmatlan gondolatok bújkálnak majd az ébredő tekervényeimben, és mikor magamhoz térek alig várom majd, hogy tényleg elkezdődjön a nap.

Ha ennél is nagyobb leszek, örülök majd, hogy kicsinek mertem álmodozni…