Miért van az, hogy idegesít olyan embernek az élete, akihez “semmi közöm”? Kis túlzással mondjuk. De ami zavar benne, annak semmi következménye rám nézve. Egyszerűen durvának tartom hogy erről, és ennyiről szól egy élet amiről, és amennyiről neki. Talán félek, hogy az én életem is ilyen/ilyen lesz?
Aki kívülről lát, talán azt mondaná: az enyém sosem lesz ilyen. Hiszen kihívást kihívás után vesze a a nyakamba, megyek rohanok csinálom ezerrel, bármi is legyen az, mit kitűzök. De valahol mélyen, igen, lehet hogy tényleg ilyen életet élek. Olyat, amikor mindig egy kis fehér vékony fátyollepel választ el attól, hogy tegyek az álmaimért, de mindig kívülmaradok azon. A fehér keszkenő mögül szemlélem az életem, amit elképzelek, de nem lesz sosem valóság. A valóságban pedig az életem valóban ilyen, mint ami most ilyen frusztrációval képes eltölteni. De akkor sem tudom miért undorodom egyszerre olyan embertől, akivel edidg semmi bajom nem volt, sőt.
nemtom mit projektálok belé….
De kitől undorodsz? Nagyon egy visszataszító lehet, de annyira rébuszokban beszélsz, hogy nem érteni. Miről szól annak a valakinek az élete? Mi az a fátyol ami elválasztja őt? Olyan titokzatos ez az egész…
Illetve magadhoz hasonlítod, mert téged is fátyol választ el, na de mitől??? Projektálsz valamit belé? Esetleg valami befektetés lenne??? Nem értem…
very interesting, but I don’t agree with you
Idetrorce
Szerintem attól hogy pörögsz,egyik dolgot teszed a másik után,még nem biztos,hogy ez az életed értelme.Lehet,hogy ezt érzed is.Ez idő alatt nincs időd,hogy elgondolkozz magadon,mit is szeretnél valójában.Számomra ez a legnehezebb jelenleg,hogy erre rájöjjek.Az undor egyértelmű,nem akarsz olyan életet,mint amilyen az ő élete.Azt kellene megvizsgálni,ő mennyire boldog.Mert ha az,akkor valamit jól csinál:)