Nekem semmi se jó…

Ma reggel arra ébredtem, hogy bár baromira nem aludtam ki magam, nincs kedvem tovább végezni az ágyban ezt az alvás nevű tevékenységet. Tekintve hogy az egész napom szabad volt feltettem magamnak a kérdést, hogy ugyan mihez volna akkor kedvem? Becsuktam a szemem, és konstatáltam hogy most legszívesebben futnék a Maritszigeten. Uccuneki, éljen a szabadság, ami oly ritkán adatik meg nekem, hát robogtam is a szigetre máris, leparkoltam, majd elindultam át a hídon. Ekkor az jutott eszembe, hogy most hogy jobban belegondolok talán mégis inkább aludnék még egy pár órácskát……persze nem mentem vissza..hiába, nehéz szabadon élni….